Véres Hurka Kommandó
2013. november 22., péntek 10:05
Sziasztok:3 Itt egy kis novellácska, egy irritáló tanárkámról,akinek van idegzete,és ideje olvassa el,egy kicsit hosszú,és tömör de szerintem megéri:3
Szerintem nagyon elvetemült,igazából ez egy fészbukos csoportkában indult el,baráti körben,immáron hamadik rész.
Bár mindegyik különbözik, és a főszereplő az tudjuk ki. Vagy ha nem akkor kiderül.Egy jó tanács,ha végigolvastad akkor végezz el pár jóga-meditációs gyakorlatot.
Véres hurka kommandó
Hajnal van amikor egy furcsa zúgásra ébredsz fel. A szomszédban.Már megint.
A szomszéd hájas disznó már megint azt a rohadt hurkatöltőt üzemelteti,annak ellenére,hogy már kétszer megkérted,hogy kurvára hangos.
Nem tehetsz semmit,hiszen a tanárod.Aki minden egyes nap,ordibál veled,milyen kis szar taknyos senki vagy,majd idegbetegen magyarázza a stílusirányzatokat,ésha már meguntad és nincs kedved írni,akkor újra meg újra odarohan hozzád és lekever egy büdös nagy pofont.
De reménykedsz ezek ellenére is,hogyma nem ronthatja el az a rohadék a napodat.
Hat óra van,amikor végül káromkodások közepette kikászálódsz az ágyból.
Nyolc előtt két-három perccel esel be az iskola épületében.A folyosó kong,sehol senki.
Az első órád a magyar. Lassú léptekkel közelítesz a terem felé.De előtte,szépen lassan leveszed a kabátod,és berakod a szekrénybe.
Két mély levegőt veszel mielőtt benyitsz.A szád kiszáradt, a tenyered izzadtan tapad a kilincshez.Azon gondolkozol már úgyis mindegy,megvan a két igazgatóid,már úgyis mindegy.Összegyűlik az évvégére,és repülhetsz,amiatt a hájas állat miatt.
Gondolkozz el.Képzeld el mi várhat bent,a kezed remeg, a szádba harapsz.Lassan benyitsz.Sehol senki.
Rohadt életbe.Termet cseréltek.Rohansz át a folyosón.A lépteid halkak,de te fülsiketítően hallod őket.Képzeld el a forró homokot,amikor nyáron a száraz talpadhoz ragad.Képzeld el a szomjúságot a nyár közepén.Képzeld,ahogy egy sav marja a torkod.Nem tudod milyen,mert a kémiatanárt ugyanúgy utálod,és azt is cseszted megtanulni. Képzeld el a kínt, a fájdalmat, a reménytelenséget.
Lassan a folyosóvégére érsz,amikor meghallod a hangját.Tipikus hétfő reggel.A diákok mind lázadva ordibálnak,beszélgetnek,ugrálnak, esetleg diót esznek,volt már rá példa.Újra ugyanaz van, belesel a kulcslyukon,ők azok. A te osztályod aki szenved. Talán azért mert te hiányzol,talán nem. Újra a kezedet a kilincsre teszed, a szád kiszárad,tested megfeszül. Szégyenedben lefelé nézel. Lenyomod a kilincset és magadfelé húzod,lassan kinyílik az ajtó.Lefelé nézel.Belépsz.Mindenki tekintete égeti az arcod,remegve,erőt veszel és lassan megszólalsz.
-Elnézést a késésé...
De ő megelőzött.Feléd kapja a fejét, tokája vadul jár, a haja az égfelé mered,bár amúgy is úgy szokott.Szeme vérbe lábad, orrlyukai kitágulnak,szemöldöke szinte a homlokán van.
-ÉDES KISLÁNYOM!MI AZ ÉLETET CSINÁLSZ? 8 ÓRA ELMÚLT ÖT PERCCEL.HOGY MERÉSZELED? TANÍTÁSI IDŐ VAN, TAKARODJ KI, BEÍRTALAK HIÁNYZÓNAK.
-De tanárnő...-szólsz,picit rekedtes hangon,és már a szemébe nézel. Tudod már a sorsod.Minden osztálytársad ijedten téged néz,és már gondolatukban temetnek téged.
-DEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE?-üvölti elmagát.S azzal felpattan a székéről,feléd rohan,tokája hullámzik.Csap egyet. Többet nem érzel. Csak,azt,hogy élettelenül fekszel a földön.Nem érzel semmit,csak látod,mindenki szemén a döbbenetet.Ő nyert.
